Ezen az őszön másodjára vettem a kezembe Demos Shakarian: A Föld legboldogabb emberei című könyvét. És ezúttal is jó választás volt.
Lapról-lapra bontakozott ki a Skarian család és a kicsiny örmény falu története, aztán pedig a könyv szerzőjének élete, szolgálata, Istennel járása a mindennapokban.
Igen sokszor elszorult a torkom, és potyogtak a könnyeim a könyv olvasása során. Az a teljes Istenre hagyatkozás, az, ahogyan engedték ezek az emberek a Szent Szellemet munkálkodni, és ahogyan ennek egyenes következményeként újabb és újabb csodákat tapasztalhattak meg, teljesen betöltött engem is a
Szent Szellem vezetése, irányítása utáni vágyakozással. „Uram, én is ezt szeretném az életemben!”
Demos Shakarian egyáltalán nem kozmetikázta a történéseket: olvashatunk rossz döntésekről, mellényúlásokról is. De talán épp ezért annyira szerethető mindez. Nem vagyunk tökéletesek, fogunk hibázni, de van lehetőségünk a javításra, tanulhatunk az elrontott dolgokból.
Istennél mindig van újrakezdés.
„Az Úr mindegyikünknek azt mondja: <<Menj!>>. Menj azzal az ajándékkal, amit Tőle kaptál – tudva, hogy amikor rátalálunk erre az ajándékra és használjuk is, legyen bármilyen is a világ körülöttünk, mi leszünk a Föld legboldogabb emberei.” /Demos Shakarian/
A Föld legboldogabb emberei
Demos Shakarian, a Teljes Evangéliumi Üzletemberek Szövetségének megalapítója életrajza.